2016.05.28. 21:08, Limonadee
Pocok!
El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked az utóbbi pár napért. Rengeteg kételyem volt, hiszen semmi sem ment úgy, ahogy kellett volna neki. Most viszont, hogy végre tudtunk tényleg normálisan is időt tölteni egymással... Azt hiszem, tényleg csak ennyire volt szükség ahhoz, hogy ismételten olyan közel legyünk egymáshoz, mint régen.
Szerdán sikerült mindkettőnk alkalmassági vizsgája. Ugyebár egy helyre, egy szakra készülünk, együtt a koliban. Kicsit aggódom, ami azt illeti, mert akárhány embernek megemlítem ezt, mindenki azt mondja, rá fogunk unni a másikra, ha minden percünket együtt töltjük. Én viszont úgy gondolom, hogy attól még, hogy sok időt töltünk együtt még nem feltétlenül kell egy kapcsolatnak laposnak lennie. Ezt bizonyitja az, hogy az elmúlt pár napban szinte mindig együtt voltunk, mégis sokkal erősebbnek érzem magunkat, mint eddig bármikor.
A sikeres vizsga után elmentünk megünnepelni, mondhatni ezt az egészet Miskolcra. Beültünk arra a filmre, amit már annyira vártál. Vicces, amúgy, mert minden ilyen film az én tetszésemet sokkalda jobban elnyeri, mint a tiédet - így volt ez az új Star Wars filmmel is. Bár csalódtál abban is, gyanítom, ha kijön a folytatás, arra is biztosan elmegyünk még premierkor. Ha nem másért, miattam, mert nagyon megszerettetted velem ezt a filmsorozatot.
Őszintén szólva nem tudom miért osztom meg ezeket az eseményeket, hiszen biztos vagyok benne, hogy egy Warcraftra életed végéig emlékezni fogsz. Én viszont úgy gondolom, hogy a csincsilla, a pókok, a gyíkok az állatkereskedésben, meg az az aranyos kislány aki megszólított... Érdemes lejegyezni mindezt, hogy egy kicsit se halványuljon el annak a napnak az emléke. És az utazásé sem. Imádok vonatozni, és ahogy észrevettem, sikerült ezt a mániámat rád is rádtukmálni, bár nem úgy látszik, hogy bánod.
Köszönöm neked, hogy mindig ugrassz, ha szükségem van rád. Most is csak meg kellett említenem, hogy rosszul megy a számitógépem, jöttél és segítettél. Nem tudom elégszer megköszönni neked, nem tudom meghálálni annak az erőnek, aki összehozott minket. Hatalmas szükségem volt rád, és mindig is szükségem lesz. Egyre inkább azt érzem, hogy melletted akarok lenni minden percben. Egyszer azt akarom, hogy csak az enyém legyél, máskor pedig úgy érzem, borzalmas ember vagyok, mert annyi időt elveszek az életedből, amit más dolgokkal is tölthetnél. Annyira... Bűntudatom van ilyenkor, tudod? Más az értékrendünk, pont ezért nem tudom, mennyire csinálom rosszul a dolgokat. Szeretnék mindenképpen jót tenni neked, mindenképpen a legjobb, a legszebb oldalamat adni neked, mert te tényleg azt érdemled. A legjobbat.
Valamelyik este írtam neked, amikor nem tudtam aludni, te pedig jól le is teremtettél másnap, hogy hogy juthat ilyesmi az eszembe. Egyszerűen csak nem tudom felfogni még most sem, hogy együtt vagyunk, hogy rám vesztegeteg az idődet. Sokkal csodálatosabb ember vagy, mint azt bárki el tudná képzelni, annyira intelligens, annyira szép és... Mégis pont velem vagy, velem tervezgeted a jövődet. Egyszerűen csak nem tudok vele mit kezdeni... Nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy még jobb legyek.
Depressziózgatásból viszont elég is ennyi, hiszen nem ezért jöttem. Egyszerűen csak köszönöm, hogy itt vagy nekem mindig. Nagyon sokat jelent nekem.