Dr�g�m!

�gy l�tszik a minden napos �r�s nem j�tt �ssze. No de sebaj, sz�m�tottam r�, hogy valahogy ezt sem fogom tudni betartani, mint ahogy oly sok m�s �g�retet sem, amit neked tettem.

Tudod, �gy december �ta nagyon fur�n �rzem magam. Biztosan �szrevetted te is, hiszen megannyiszor megjegyezted, tal�n kicsit vissza kellene vennem a hisztijeimb�l. Eg�szen eddig azt hittem, hogy igazad van, meg�g�rtem neked, hogy �gy lesz, megpr�b�lok mindent megtenni annak �rdek�ben, hogy ne gondolj egy ki�llhatatlan szem�lynek.

Az ut�bbi p�r napban rengeteget veszekedt�nk. Azt hiszem, ez legink�bb annak k�sz�nhet�, hogy v�gre r�j�ttem, hogy eg�szen eddig csak el akartam tusolni azt, amit gondolok, �gy voltam vele, bizony�ra igazad van, csak feleslegesen akadok ki minden apr�s�gon. Most viszont �gy gondolom, hogy mindketten hib�sak vagyunk. Eleinte nem foglalkoztam azzal, hogy voltak kisebb gondjaink, mert kinek nincsenek? A nagyokat viszont mikor megeml�tettem sosem kaptam r� �rtelmes v�laszt, mindegyik ilyen besz�lget�snek az lett a v�ge, hogy a m�sik a hib�s.

Ez�rt van az, hogy most m�r minden apr�s�gra ugrom. Egyszer�en nem tudok mit tenni, el�rtem a hat�raimat. Folyamatosan azt mondogatod nekem, hogy nem szeretlek m�r. Azt hiszem pont ez a hely a bizony�t�k r�, hogy val�j�ban mennyire is szeretlek t�ged �s szeretni is foglak, b�rmit teszel. �n viszont m�r kezdek k�telkedni benned. Bizony�ra, ha az okaimat b�rkinek is elmondan�m, csak azt mondan�k r�, hogy picsogok. Elv�gre, val�ban hihetetlen�l m�ty�r kis dolgok miatt tudok a plafonon j�rni.

Nem tudom, hogy mit tegyek. Jobban mondva, tudom, hogy mit kellene tennem, mi lenne az a megold�s, ami seg�tene, de k�ptelen vagyok r�. M�r az �ta ez j�r a fejemben, mi�ta a legjobb bar�tn�mnek akarva-akaratlan megeml�tetted. Nem akartam hinni a f�lemnek, amikor megtudtam. �s f�leg nem, amikor te mondtad el nekem, hogy mi is t�rt�nt. Ennyire k�nnyen veszed az eg�szet? Ennyire nem sz�mit neked az az elm�lt egy �v, amit egy�tt t�lt�tt�nk? Folyamatosan azt mondod, hogy mennyire szeretsz �s hogy k�ptelen lenn�l n�lk�lem �lni - k�zben m�gis ilyeneket mondasz �s teszel.

Egyszer�en nem tudlak k�vetni m�r. Ha egy �vvel ezel�tt megk�rdeznek arr�l, hogy mennyire ismerlek azt mondom, hogy term�szetesen �n vagyok az az ember, aki a legt�bbet tudja r�lad, aki minden apr� titkod ismer�je. Az az ember vagyok sz�modra, akinek mindent elmondasz. �s hogy mit gondolok most? Magam sem tudom m�r. Persze, az id� miatt, amit eddig egy�tt t�lt�tt�nk kezd�nk nagyon hasonl�an csin�lni dolgokat. Ett�l f�ggetlen�l a bizalmam valahogy megt�rt. K�ptelen vagyok elhinni neked mindent. Nem tudom, hogy mi az, amit val�ban �gy is gondolsz, ahogy nekem azt elmondod. Nem tudom, mik a titkaid.

Sz�rnyen sajn�lom, hogy m�g csak most szedtem �ssze magam el�gg� ahhoz, hogy v�gre felfogjam, hogy mi is folyik itt. Nem tudom, mi volt velem az ut�bbi id�ben, mindenesetre nem voltam magamn�l, nem volt kedvem semmihez. Gondolom ez az oka annak, hogy ennyire elt�volodt�l t�lem. Hogy m�r nem �rek annyit neked mint �rtem egykoron. Nem tudom, mit tehetn�k. Nem tudom, hogy tudn�m rendbe hozni.

A sz�netnek k�sz�nhet�en m�g kevesebbet tal�lkozunk. Am�g iskola volt legal�bb nap mint nap l�thattalak, most viszont... M�g csak meg sem eml�tetted, hogy akarsz velem tal�lkozni. �s �szint�n sz�lva a legval�sz�n�bb, hogy j�v� h�t p�ntekig nem is fogunk, akkor is csak az�rt, hogy elmenj�nk n�gyesben egy rendezv�nyre. F�lre ne �rtsd, v�rom azt is nagyon. De �gy hiszem, volna mit megbesz�lni, volna mit tenni az ellen, hogy m�g rosszabb legyen a kapcsolatunk. De rajtad azt veszem �szre, hogy kisebb gondod is nagyobb enn�l, �n pedig egyszer�en k�ptelen vagyok b�rmit is tenni, vagy �ppen ki�llni magam�rt. Tudom, hogy sz�nalmas, amit csin�lok, sz�nalmas hogy nem ismerlek annyira, hogy tudjam, hogyan szerezzelek vissza.

Nem tudom, mi t�v� legyek.