Kedvesem!

Egy �ve m�r. Elvesztegetett id�nek �rzem, hiszen eg�szen eddig m�g csak meg sem fordult a fejemben, hogy �rhatn�k neked. Hogy minden egyes veled kapcsolatos gondolatomat pap�rra vethetn�m. Rem�lem nem haragszol az�rt, mert itt, �s nem egy hosszadalmas lev�lben mondom el, hogy mit �rzek ir�ntad. Tudom, sokkal szem�lyesebb volna, �n m�gis �gy gondolom, tudja csak meg, aki erre t�ved, mennyire boldog vagyok, hogy megtal�ltalak. Hogy az eny�m vagy.

Nem szeretn�m az ut�bbi, kicsivel t�bb, mint egy �vet �sszefoglalni, legink�bb az�rt, mert k�ptelen voln�k r�. Eltelt, gyorsabban, mint gondoltam, rengeteg olyan dologgal, melyekre mindig is sz�vesen gondolok majd vissza. Boldogan mes�lem majd a gyermekeinknek, az unok�inknak. Lehet felel�tlens�g ilyesmit mondani, hiszen ki tudja, mi lesz m�g 10-15 vagy t�bb �v m�lva? Val�sz�n�leg senki, �n m�gis meg merem kock�ztatni, hogy mi m�g akkor is ugyan �gy boldog�tani fogjuk egym�st, mint eddig.

Olyan dolog ez, amit nem vagyunk k�pesek elmagyar�zni. Ha valaha b�rki is �rzett ilyesmit, az tudja, milyen. Tudja milyen, mikor �rzi, hogy az az ember, aki mellett van, neki rendeltetett. Az�rt sz�lettek meg, hogy egym�st t�k�letesen kieg�sz�ts�k, seg�ts�k egym�st ott, ahol tudj�k. Persze, olykor vannak probl�m�k, de hol �s melyik kapcsolatban nincsenek? Ilyenek vagyunk mi - nincs olyan, hogy minden rendben, ha pedig m�gis, keress�k a probl�m�t, mert nem tudunk nyugton �lni a fenek�nk�n. A minap olvastam, hogy a p�rkapcsolat az�rt j�, hogy egy�tt oldjuk meg a probl�m�kat – azokat a probl�m�kat, melyek kapcsolat n�lk�l nem is l�tezn�nek. Val� igaz, de �n �gy hiszem, fontosabb az, hogy te mellettem legy�l, mint hogy ne azon agg�djak, t�rt�nt-e veled valami, mikor �ppen nem tud, mit csin�lsz.

Ma �retts�gizt�nk magyarb�l. Tegnap este gondoltam ki (mivel mi m�s dolgom lett volna hajnali kett�kor, ha nem azon gondolkozni, mi legyen ennek a blognak a c�me), hogy �rni fogok neked. Minden nap. Nem tudom m�g, mit, lehet, csak megosztom veled az aznapi gondolataimat, vagy csak egy sz�momra kedves, aznapra tal�l� id�zetet, k�pet. Nem felt�tlen�l lesz mindig hossz� a mondand�m. S�t, merem �ll�tani a legt�bb irom�nynak �rtelme sem nagyon lesz, de m�gis �gy gondolom, hogy el�g fontos vagy ahhoz, hogy megtegyem ezt. Hogy le�rjam a mi t�rt�net�nket. Hogy megmutassam mindenkinek azt, hogy igenis l�tezik m�g szerelem,  csak meg kell tal�lni azt az embert, aki val�ban a p�rod, a t�maszod, a kedvesed lehet.

Tudom, mit mondasz most: enn�l �sszeszedetlenebbre nem is siker�lhetett volna ez az els� lev�l. Tudom, hogy tehetn�k az�rt, hogy jobb legyen, de nem fogok v�ltoztatni rajta. Azt szeretn�m, ha azt kapn�d, amit el�sz�r gondolok. Egy nyers, nem t�l frapp�nsan megfogalmazott katyvaszt. Egy olyan dolgot, ami a fejemben kavarog minden pillanatban. Ugyanis k�ptelen vagyok rajtad k�v�l m�sra huzamosabb ideig figyelmet ford�tani. Mi�rt is gondoln�k? Te vagy az �letem.